30 ÓRÁS KÉPZÉS: INDIVIDUÁL PSZICHOLÓGIA ÉS BÁTORÍTÓ

A TÁMOP keretén belül lehetőségünk nyílt egy 30 kreditpontos tanfolyamon részt venni. A tanfolyam címénél kicsit visszahőköltem, mert nem igazán értetettem mit jelent a szupervízió. De aztán megismerkedtünk a tanfolyamot irányító pszichológussal, s teljes biztonságban éreztük magunkat. Rögtön az elején tudtuk, hogy itt nem a több pontból álló diavetítés fog dominálni, hanem egy tanítás központú megközelítést fogunk kapni.

A tanfolyam vezetője gyakorló pszichológus volt, páciensekkel, akiket akár mi is küldhettünk volna hozzá. Teljes mértékben megértette a problémáinkat, s próbált az aktuálisan feltett kérdésekre teljes körűen válaszolni. A tanfolyam egészére igaz volt, hogy minden felmerült problémánál szituációs játékot kezdeményezett, ahol ő mindig vállalta valamelyik fél szerepét, a másik félét pedig a problémát felvető kollégánk játszotta. Végigbeszéltük a lehetőségeket, s soha nem mondta, hogy ez így nem jó, hanem azt mondta el, hogy ő mit tett volna ebben a szituációban, rávilágítva ezzel a helyes útra.

Felvetettem egy problémát az egyik felsős osztályunkkal kapcsolatban. A tanfolyam vezetője tanácsára, megkérdeztem a gyerekeket írásban. Ezeket összegyűjtöttük, majd konkrét tanácsot kaptam a gondunk megoldására.

Ezt hiányoltuk az eddigi tanfolyamokból. Azt hogy az elmélet és a gyakorlat mellett, a konkrét problémákra is válaszokat kapjunk. Mindannyiunk nevében mondhatom: Köszönjük!

Ami gondot okozhatott volna, hogy Írén pszichológus fejjel próbált megoldani minden problémát, mi pedig elsősorban pedagógus fejjel gondolkodunk.

Azt hiszem minden tanácsa használható lesz a pedagógiai munkánk során.

                      Tüttőné Linha Katalin

——

                          Beszámoló

az Individuálpszichológiai szemléletű szupervízió

című továbbképzésről

A TÁMOP-3.1.4.C-14 pályázat keretében vehettem részt ezen a 30 órás továbbképzésen. Intézményünkben nagy arányban vannak hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. A beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákkal küzdő, ill. sajátos nevelési igényű tanulóink száma is magas. A 2015/ 2016-os tanévet sajnos összevont 1-2. osztállyal kellett indítanunk. Nehéz feladattal találtam magam szemben osztályfőnökként. Ráadásul életkorukat tekintve két egymáshoz nagyon közeli gyermekcsoportról van szó, akik még nem eléggé önállóak ahhoz, hogy a tanórákon sokáig mellőzni tudják a közvetlen kontaktust, az azonnali visszacsatolásokat. A tanórák megszervezése, átgondolása ilyen körülmények között rendkívül nehéz feladattá vált. A két osztály összekovácsolásához, a szülők megnyugtatásához nagyon sok segítséget kaptam itt.

A szupervízió speciális szakmai személyiségfejlesztő módszer. Célja a szakmai kompetencia növelése, a kooperáció és a hatékonyság fejlesztése. Elősegíti és támogatja a kapcsolatok és munkaköri rendszerek hatékony együttműködését. Eszköztárát az alkalmazott pszichológia és a pszichoterápia módszerei közül válogatták össze.

A továbbképzésen a közel 20 fős csoportban az emlékek – a szakmai munkánkból – a másokkal történő megosztás révén újra elevenné váltak, és új aspektusok merültek így fel. Mindenki hozzászólhatott, és ez új perspektívát adott a probléma megoldásához. A csoporttagok különböző megoldásai, az új nézőpontok szerintem segíteni fogják a mindennapi munkánkat a jövőben. A 30 óra természetesen egy tanulási folyamatnak csak a kezdetét jelentheti, de egy kicsit megtanultunk reflektálni a saját problémáinkra. Ehhez egy olyan bizalmi, ítéletmentes teret kellett biztosítani, ahol másképpen, új nézőpontból tudtunk magunkra, a környezetünkre és a kérdéseinkre tekinteni. Felfedezhettük erősségeinket, értékeinket.
Fontos tapasztalatot jelentett számomra, hogy a szupervízor nem mondta meg, hogy mit kellene csinálnunk. Szerepe arra korlátozódott, hogy segített feltárni belső tartalékainkat, a bennünk rejlő megoldási lehetőségeket. Mindezt indirekt módon, sok játék segítségével.

A továbbképzés záródolgozat megírásával végződött.

             Szabó Gyöngyi

——

Individuálpszichológiai szemléletű bátorító pedagógia elmélete és gyakorlata

Szeptember folyamán két hétvégén , – péntek délután és szombat egész nap -, vettünk részt bátorító pedagógiáról szóló képzésen. Ez alatt az idő alatt megtudtuk milyen lépcsőfokokon állhatnak a tanulók saját önértékelésük szempontjából. Kaptunk néhány használható ötletet, hogyan segíthetünk a tanulóknak abban, hogy ezen a lépcsőn a pozitív irány fele lépjenek el. Ebben azonban az is nagyon fontos, hogy csak akkor tudunk segíteni, ha a gyermek maga is akarja. Tanultunk az

Adleri iskola lényegéről. Ahol a kölcsönös tiszteleten alapul az iskolaközösség. Ahol a kötelesség és a felelősség ugyan olyan fontos, mint a jogok, ahol a szabályok, a rutin, a mindennapi tevékenységek és a határozott, kedves irányítás kiszámítható biztonságot teremt a tanulóknak egyéni céljaik eléréséhez.

A bátorító pedagógiában fontos, hogy konkrétan fogalmazzuk, meg miben ügyes valaki, és csak a pozitív dolgokat vegyük észre, azt erősítsük.

A büntetés és jutalmazás helyett, a hozd helyre és bátorítsd kifejezések válthatják fel.

Tanultunk az individuálpszichológiai szemléletű konzultáció céljáról, jellemzőiről, folyamatáról. Ezzel kapcsolatos munkatechnikákról, az elakadás lehetőségiről, módszerekről, melyek a változás elérésében segíthetnek.

Az utolsó napon, pedig több megismerési technikát ismertünk meg a gyakorlatban is, melyeket magunkon próbáltunk ki. komoly megállapítás volt a résztvevők részéről, hogy egymás munkáját is ritkán dicsérjük meg, pedig a saját önismeretünknek is szüksége van a pozitív dolgaink erősítésére.

A tanfolyamot záró dolgozat leadásával zártuk.

Ziegenheimné Nemecz Éva