DIFFERENCIÁLÓ PEDAGÓGIAI MÓDSZEREK: 1

2015. május 28-án került sor a tanfolyamra. Azt egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy ezeken a tanfolyamokon végre kapcsolatba léphetünk a környékbeli iskolák tanáraival, eszmét cserélhetünk  olyan kérdésekről, amelyek mindenkit érintenek.

A tanfolyam vezetője Kiss László a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, Bessenyei- és Csokonai-díjas szakértő volt.

Az előadást három részre bontotta. Az elsőben megismerkedhettünk a hátrányos helyzet kritériumaival. Bőséges információt kaptunk ennek hátteréről.

Mindenkinek meglepetést okozott, hogy a  HH-s gyermekek száma 2 év alatt közel 8000- rel csökkent. A mindennapi tanítás alapján sajnos nem ezt a tendenciát látjuk. Azt gondolom, a törvény változása miatt van ez a nagy arányú csökkenés.

A program második részében a kompetenciák kerültek a fókuszba. Sok szó esett ezekről.

Végül az amatőrmozgalom helyzetéről, szerepéről kaphattunk áttekintést. Az előadó személyesen is érintett volt a mozgalomban, ezért tudott hiteles képet festeni a magyarországi állapotokról.

Értem a szándékot, hogy az együttes cselekvés miként tudja a szociális hátrányokat csökkenteni, de amire én gondoltam a tanfolyam címének elolvasása után, maradt bennem hiányérzet.

Azt hittem, hogy a tanórai differenciálás is szóba fog kerülni.

Jó hangulatú tanfolyam volt. Várjuk a szeptemberi folytatást!

Tüttőné Linha Katalin – magyartanár

Az előadás 3 fő részből állt:

1. Hátrányos helyzet meghatározása
2. Drámapedagógia, mint segítség
3. Amatőr művészeti mozgalom

Az első részben több szempontból is körüljártuk a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanuló fogalmát, és a támogatási formákat.

Statisztikai adatokkal mutatta meg mennyivel kevesebb az ide sorolt tanulók száma, amióta nem az iskolák, hanem az önkormányzatok szolgáltatnak adatokat.

Szó volt még a sajátos nevelési igényű és a fogyatékos tanulók teljes integrációban való nevelésének fontosságáról. Mert például a fogyatékkal élők kevésbé érzik magukat kirekesztettnek, jobban megtanulnak beilleszkedni, míg épp társaik megtanulhatják segíteni, elfogadni, megbecsülni a másikat.

Ebben a részben volt még szó a tanulás – tudás – kompetencia kapcsolatáról, a folyamatról melyben a tanulásból tudás, a tudásból kompetencia lehet. Amelynek folyamán az egyéniség is folyamatosan változik. Gond, hogy pénzközpontú világunkban nem tanítunk pénz és bankhasználatot a gyerekeknek. Az iskolából kikerült tanulók többsége nem tud eligazodni a világban.

• A második részben arról hallottunk több példát, hogy a drámapedagógia hogyan segítheti a hátrányos helyzetű tanulót, hátrányai leküzdésében. A játékok, szerepjátékok, szimulációk alatt tapasztalatokat szerez és tapasztalatai alapján tanul. Megtapasztalhatja azt, hogy miben ügyesebb, játékos formában fejlesztheti azt, amiben kevésbé az. A játékban, szereplésben aratott siker növeli az önbizalmát, jó hatással van a kulcskompetenciák fejlődésére, csökkenti az agresszivitást és kreatívabbá teszi a gyermeket.
• A harmadik részben a közösség személyiségformáló, korrigáló szerepéről, azon belül is az amatőr művészeti csoportok egyénre gyakorolt jó hatásairól beszélt az előadó. Mottó: „Bárki képes művéset létrehozására, pedig nem is tanulta.” pl. gyermekrajzok. Ebben a tevékenységben az alkotó és a befogadó egyaránt értéket teremt. Az alkotó szemszögéből az élet – élmény – alkotás folyamata (az életből élményt szerez, az élményből alkotás születik), a befogadó szemszögéből alkotás – élmény – élet, folyamattá alakul (az alkotás élményt nyújt, mely hat az életére).

Az amatőr művészeti csoportok tagjait motiválja a közösségi tevékenység, hiszen lehetőséget nyújt az önmegvalósításra, örömet okoz az egyénnek és csoportnak, segítheti a szakmai fejlődést, sikert hozhat, esetleg hírnevet is, szórakozást, aktív időtöltési lehetőséget nyújt tagjainak.

Jó hangulatú, tartalmas 2 óra volt.

Ziegenheimné Nemecz Éva

Az előadás címe: Hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása (lehetőségek és módszerek)

Előadó: Kiss László nyugalmazott minisztériumi vezető főtanácsos, Bessenyei- és Csokonai díjas szakértő

Az előadást a téma törvényi hátterének áttekintésével kezdtük. A hátrányos helyzet definíciójának változását tekintettük át.  Néhány megye statisztikai adatait vizsgálva kiderült, hogy jelentősen csökkent a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók száma. (Ez valószínűleg a változás következménye.) Ezután néhány alapfogalom került szóba ismétlés jelleggel, mint SNI, BTMN, tanulás, tudás, kompetencia fogalmai.

Az előadás 2. témaköre a drámapedagógia jelentőségéről, funkcióiról, hasznáról szólt. Játék, szerepjáték és szimuláció eseteire kaptunk példákat. Felhívta figyelmünket az előadó Kaposi László munkásságára, mely a drámapedagógia fejlődésre gyakorolt hatásairól szól –  a különböző területek és kompetenciák fejlesztési lehetőségeire.

A 3. témakör a közösségi létről szólt. A különböző művészeti tevékenységek funkcióiról, motiváló hatásairól, esztétikai jelentőségéről.

A példák, esetbemutatások meggyőző hatásúak voltak, valószínűleg a tanórán kívüli tevékenységekbe jól beépíthetők.

Strauszné Takács Zsuzsanna